Témaindító hozzászólás
|
2010.08.29. 17:48 - |
~Barbara, Eeva |
[4-1]
Amikor megfordúlt egy fehér macskát pillantott meg, ahogy kecsesen távozik a szín helyről- De nem akármien macska volt, inkább embernek vélte, mintsem állatnak.- Hé!- mondta, de látta, hogy a tettes éppen a földszintre fut. ~A fenébe!~ mormogta magába, és lefutott a földszinte lévő aulába.
//folyt. földszint aula// |
*Fehér folt rémlett fel az ablakpárkányon. Bundás állat, hatalmas kék íriszekkel, összekszűkített szemmel. Fogai közt ott a napló. Erősen szorította. Farka meg-megimbolyogott a levegőben. Egy macska volt - állat létére elég furcsa. Szája szélén ott kandikált egy hamiskás mosoly. Bárki biztos lehetett benne, hogy nem csak egy egyszerű állat. Talán mert a macskák nem lopnak naplót... és ami a legfontosabb; nem vigyorognak. Aztán a bolyhos kis állat minden egyéb nehézség nélkül leugrott az ablakról, egyenesen a szemközti fára, onnan pedig a fűbe. Aztán a szomszédos épület felé futva elszelelt az aula irányába.*
//folyt. köv. földszint aula//
|
Eeva besétált a szobába és lehuppant az ágyára. Vett egy mély lélegzetett, és lehunyta a szemét. Később az éjjeliszekrényét kinyitva ki vett egy képet. A hüvelykujját végig húzta a fényképen. Később vissza tette a szekrénybe és eldölt az ágyon. A plafont bámulta egy ideig, majd oldalára furdult, és nézte a kis lámpát. Később felült, és kihalászott egy naplószerüt a táskájából. Elővett egy tollat és kinyitotta a naplót.
~ Kedves naplóm!~ kezte, majd elkezdet magában kuncogni,bár maga sem tudta, hogy miért. Így írogatott magányában, amikor léptek helk neszére lett figyelmes. Később a neszből dübörgés lett. Eeva ledobta a naplót az ágyra és gyorsan kinézet,, hogy vajon mi lehetett ez a zaj. A folyoson senki. Síri csend. Olyan érzése volt mint a vadnyugatos filmekben, amikor a sík pusztát látja az ember. Becsukta az ajtót, és vissza ment a szobába. Lehuppant az ágyra és kereste a naplóját.~ Hol van?~ kérdezte magában, és egyre idegesebben kutatta az ágyat. ~ Istenem! Pár perce még itt volt!~ sipítozott és leugrott az ágyról.
|
[4-1]
|