Témaindító hozzászólás
|
2010.07.08. 15:02 - |
Itt gyakorolják a harcművészetet a tanulók. Különböző fajtákat: karddal vívás, nyilazás, kungfu, stb. |
[81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
-Én földidomár vagyok.Na és te milyen idomár vagy?-*Ránézett Stefre.Végigmérte és elmosolyodott.-Te imádod az epret?-
|
*Stef még pár percig folytatta és leült Usui mellé.*-Te milyen idomár vagy?-*Kérdezte a céltáblákra pillantva.*
|
*Abbahagyta az edzést.*-Igen tudok.Az én nevem Usui Takumi.Hívj csak simán Usuinak.-*Odament egy padhoz amin a táskája volt.Kihúzott belőle egy vizespalackot és leült inni.*
|
*Stef lépett be a terembe és Usui mellé lépett.* -Tudsz karatézni?-*Kérdezte mosolyogva a lány és tovább figyelte majd beszált az edzésbe.* -Stephanie Starrling vagyok de Stefnek szoktak becézni.-*Mondta, a régi szép időkre gondolt. Amíg karatézhatott.*
|
*Usui unalmában kijött gyakorolni.Osament egy emberszabású búhoz és elkezdte rajta a karatét gyakorolni.Arra gondolt hogy hátha jön erre valaki.*
|
*Kapkodva tesója után futott.* ~ Hogy micsoda?! Nem a fiúból jön? Akkor mégis kiből?~* tette fel magának a kérdéseket.* //folyt. u.o.//
|
-Igen.A 13-as szobából.De nem fiúból jön.Hanem lányból.De sietnünk kéne mert egyre gyengébb ez a sötét erő.-*Elfutott a 13 szoba felé.*-Gyere már mert elfog múlni.Ugyanis köztudott hogy a sötét energia nem mindig jelenik meg egy emberben.-*Szólt hátra*//folyt 13 szoba keleten//
|
-Ikuto...-* szűkültek össze a szemei.*- A 13-as szoba felől érzed az energiát?-* érdeklődött tovább. A gyűlölet túl nagy volt benne ahhoz, hogy érezzen bármit is...*
|
-Kezd csökkeni a sötét erő.-*Lin a keleti szárny felé mutatott.*-Onnan jön.Ha arrafelé megyek erősebben érzem szóval valahol ott van.-
|
-Sötét erő?-* szimatolt körbe Cinti. Rossz érzés járta át, de nem tudta, hogy merről jön, és ki az.*- Én is érzem... de nem tudom, merről jön. Ez most valahogy más, mint amikor az erdőben ében klánosokkal találkozok. Ez az érzés...-* motyogta az orra alá, hogy más ne hallja.*- Keressük meg!-* szűkültek össze a szemei. Vágyott már egy kis izgalomra... *
|
-Szia.-*Kezetrázott Chrissel*-Még jóhogy nem tudtad ő se tudott róla.-*Ekkor rossz érzés fogta el.*-Úgy érzem hogy egy sötét erő van az iskolában.Remélem nem lesz baj.-
|
-Helló, Chris vagyok!- *Nyújtotta a kezét Linnek.*-Nem is tudtam hogy van ikertesód.- *Mondta Chris mosolyogva Cintiának.*
|
*Cinti elmosolyodott, majd felállt.*- Nem tudom. Csak annyit tudok, hogy minél hamarabb találkozni szeretnék anyáékkal...-* aztán Chrisre pillantott, aki még mindig ott állt.*- Bocsi.-* súgta Linnek.*- De nekem most van itt valaki. Nem tudok választani a családom és közte. Úgyhogy... majd csak később látogatnám meg őket, ha kapunk kimenőt... Addig is bemutatom neked Christ!-* húzta oda tesójához a srácot.*- Chris, ő itt Lin. Az ikertesóm.-
|
-Jól tetted hogy maradtál.Még most is kereshetnélek.-*Ő is nagyon boldog volt.Meg is könyebült mivel tudta hogy Cintia él.*-Na és akarsz valami jót csinálni?-
|
-Biztos nagyon kedvesek... Én 12 évesen kerültem ide. Nagyon nehéz volt, folyton a szökést tervezgettem. De aztán megismertem néhány nagyon rendes gyereket, és végül úgy döntöttem, hogy maradok.-* egyik tőrével a földet kezdte piszkálni. Mérhetetlenül boldog volt, még sosem érzett ilyet...*
|
*Leült Cinti mellé.*-Hát hogy is kezdjem...miután elloptak apa és anya nagyon sírt miattad.Magukat hibáztaták hogy eltűntél.Ez így ment 6 éven át.Nagyon kedves emberek különben.Bár szigorúak.Apa mikor eljöttem még programozó volt.Anya meg tánctanár. évesen elmentem otthonról kémnek tanulni.12 évesen elkezdtelek keresni.-*Foglalta össze röviden*
|
*Lassan elengedte a másikat. Aztán Chrisre nézett.*- Sok mondani valója lesz Linnek. Ha untatunk, nyugodtan elmehetsz. De ha nem, akkor maradj.-* aztán leült egy padra, és várta, hogy Lin mesélni kezdjen a családjáról.*
|
*Lin is átölelte Cintiát.*-Aztán nyugi...a végén megfújtasz anyira ölelsz.-
|
*Lehajtotta a fejét. Ennél több bizonyíték nem kellett. Ilyenje nem volt mindenkinek, csak neki. És úgy látszik, a testvérének is...*-Rendben, már elhiszem...-* közelebb lépett a másikhoz, és átölelte.*- Végre... erről álmodtam egész életemben...-* ismét erőt vett rajta a sírás. Szorosan tartotta Lint, mintha attól tartana, hogy ismét elveszíti azt, amit egész addigi életében keresett...*
|
[81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|