|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.06. 11:08 - |
Az udvaron sok szép hely van. Van egy szökőkút a közepén, és a meleg nyári napokon a vízidomárok egymást fröcskölik ^^ |
[78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
*Hizaki lesütött szemekkel sétált végig az udvaron.Le ült egy fa tövébe.Átölelte magát és lehajtott fejjel ismét sírni kezdett.*-Jasmine...-*Suttogta.*
|
-Akkor rendben, mert mindenki olyan volt velem eddig... tudod olyan gonosz.-*Mondta.*-Tudod, nekem furcsa egy olyan fiúval találkozni aki a külsőm miatt nem menekűl. Mert a kardomat általában magamnál tartom... sajnos nem az enyém volt elöszőr ezért egy kicsit véres... emiatt pedig mindenki menekűlt.-*Mondta halkan Runo.*
|
Eevát a kérdést kicsit furcsálta, hiszen olvashatta volna a naplóból.- Nincsenek!- válaszolta végül hetykén.- És neked?- kérdezte, majd előrre bámult. Besötétedett. A szentjános bogarak kékfénye halványak világították meg a fák, bokrok lombjait. A víz halk csobogása betöltött mindent. A többiek beszédét, kilehetett zárni az életükből. Ciel olyan hatással volt rá,melyet elsem tudot volna képzelni. |
-Nem leszek olyan mint mások.Sőt én érdekesnek tartom azt hogy nem vagy olyan mint a többi lány.-*Őszinte volt.Sőt még örült is hogy találkozhatott egy különleges lánnyal.*
|
-Hát... én csak a cseresznye fa virágját szeretem... tudod én félénk és harcias is vagyok egyszerre... ezért nem mindig tudnak rajtam kiigazodni.-*Mondta Runo halkan de mégis jobban mosolyogva mitn azt általában szokta.*-De ugye te nem leszel olyan mint mindenki más? Mert akivel eddig megismerkedtem... ők emiatt a két tulajdonságom miatt megutáltak, de nem tudom mért. Én soha nem csináltam semmi rosszat.-
|
*Ciel hosszasan elgondolkodott azon, hogy mégis mit mondhatna. A saját múltjáról legszívesebben nem beszélt volna, de iszonyatos késztetést érzett arra, hogy megszólaljon. De ben jutott eszébe semmii...*-Vannak már barátaid?-*Kérdezte végül a sulira célozva*
|
//Hát persze.//
-Nálam sincs sok.Minden elégé uncsi volt.Edig.-*Körülnézett de nem látot semmi érdekeset.Visszafordult Runohoz.*-Most kirdezek valami hülyeséget.Te is rajongsz a virágokért mint a legtöbb lány?-
|
*Eeva elmélázott Ciel tekintetében //xD//, majd később vette észre, hogy a fiú nehézkesen kinyögött valamit. A lány bólintott, és közelebb ment a fiúhoz. Szinte hozzá bújt, és bóldogan mosolygott. A táj szép, a nap még egyszer,egyszer mutatkozik, majd csönd. Az estében tücskök halk ciripelése hallik, a levegő új dolgokat hordoz magával. Az éjszaka. Csöndes kellemes, szinte már rémisztő ez a gyönyörűség. A cipőik halk kopogás hallatszik csak a köveken. A szökő kútból elő törő víz csobogása. Romatikus. Ez a megfelelő szó erre a tájra. Eeva elpirult, alig láthatóan. Valamit érzet a gyomrában. (nem,nem volt éhes xD) Mi lehet ez? Telán az ebéd? XD Nem! Valami teljesen más. Valami titokzatos. De mégis mi?*
|
*Irtóra kínos csönd állt be kettejük közt. Ciel kicsit hülyén érezte magát. Végül köhintett egyet és tett egy lépést előre.*-M-menjünk tovább...-*Krákogta. A szavak nehézkésen jöttek ajkára. Végül vett egy nagy levegőt és biccentett Eava-nak.*
|
*Runo egy kicsit elpirult de nem láthatóan.*-Semmi újdonság. Veled?-*Kérdezte kicsit mosolyogva.*//Akkor Runo(majd) lehet??//
|
//Még nincs!XD//
*Jackson Végigmérte Runot.*~Szép lány.Jó lenne vele megismrekedni.~*Belenézett a lány szemébe.*-Miújság?-
|
*Eevának jól esett volna most egy ölelés, vagy egy kellemes szó, de tudta, hogy egy ilyen rövid barátságban, még nem kérhet ilyesmit, főleg nem egy fiútól O.O. Hírtelen, érezte, hogy egyik hajtincsén végig húzódik Ciel finom keze. Ettől jobban érezte magát, ezért gyengéden elmosolyodott, és rá nézett, a nála 2 évvel idősebb Cielre. Pillantásában ott volt a köszönet, de valamie csillogás elnyomta...Hogy mien csillogás? Ne engem kérdez, mert én nem tom...talán a szeretett, de nem biztos, hiszen Eeva már régóta nem érzet szeretettet.*
|
*Ciel némán hallgatta a lányt. Megölelte volna, de nem tartotta helyesnek, hogy alig néhány pernyi ismerettség után itt ölelkezzen. Különben sem volt az ő stílusa. De azért sajnálta - csak épp nem mondta ki, mert úgy tartotta, hogy ezzel csak rosszabb lenne Eava-nak. Hiszen ő maga se szerette a sajnálkozást.* - Nem értem, hogy miért azoknak kell szenvednie akik meg sem érdemlik... -*Suttogta. Végül csak nem bírta ki. Végigsimított egy szőke tincset a lány hajából.*
|
*Eeva arcát simogatta a lágy szellő, haját lágyan mozgatta, s a gyönyörű szőke lepel belesimult hófehér arcába. Nagy levegőt vett, olyan édes, és gyönyörű volt a táj amit régen sohasem látott. Amikor Ciel hangját meghallotta megborzongott:- Hát annyit nem tudsz rólam, hogy a szüleim meghaltak,ezért a nagymamához kerültem. Mocskosul gazdag volt, ezért nem járhatam a régi sulimba, inkább magán tanárt kaptam. Egynap kértem a nagyim, hogy hadj menjek el a lovamhoz. Hát nem engedett el, így elszöktem. Sajnos ő nagyon kiborult ezen, ezért a lovamat megöllette, és elküldöt a kollégiumba, hogy ne legyek láb alatt.- mondta és sóhajtott egyett. Szíve szinte megszakadt, mikor ezeket kimondta.
|
*Ciel Eava kezét fogva lépdelt ki az épületből. A késő délutáni levegő megcsapta finom bőrét. Távolról, a kertben ültetett fák levelei közt átsütöttek a nap utolsó, lapos sugarai. Ciel kicsit hunyorított szemével, mikor ráléptek a kikövezett útra. Kellemes, lágy szellő borzolta végig a tájat. Idilli. Már-már nyálas. Furcsa hangulat, érthetetlen közeg. Szinte elemi késztetést érzett arra, hogy megtörje ezt a végeláthatatlan csendet.*-Mesélj magadról valamit... amit esetleg az a napló nem árulhatott el. -*Kérte csöndesen, csöppet sem követelőzőn - csupán kiváncsian.*
|
*Runo egy kis mosolyt ejtett ahogyan szokott.*-Köszönöm.-*Mondta, hiszen ő nem szerette a rövidítéseket. Ő a régi "szleng" nélküli nyelvet használta.*~Aranyos fiú, ahogyan elnézem.~ //Am Jandra... Jacksonnak van barátnője??//
|
*Mikor Runo szólt hozzá na akkor végre megszólalt.*-Én Jackson vagyok.Szép neved van,Runo.-*Mosolygott a lányra.*
|
*Runo még mindig nem szólt semmit. Lassan lehajtotta a fejét. Ugyan olyan volt mint Jackson, nem sokkal késübb ránézett Jacksonra.* -Runo vagyok, te?-*Kérdezte halkan, ahogyan szokott beszélni. Még mindig nem mosolygott de érzett valamit Jacksonban amit még soha senki másban.*
|
*Nadeshiko a többiektől távol voltElfoglalt egy padot azt nem tom mit csinál.*
|
[78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
