Témaindító hozzászólás
|
2010.07.06. 17:43 - |
~Sasuke Uchiha, Urshé |
[4-1]
*Sasuke végre visszaért. Elővette a történelm könyvet, lefeküdt az ágyra, és elkezdte olvasni. Az első pár lecke után visszadobta a táskájába a könyvet, majd felállt, s kinézett az ablakon. Éppen lovaglóóra volt. Kinyitotta az ablakot, hirtelen egy erős szél kapta fel fürtjeit. Mikor a szél elállt, Sasuke kiugrott az ablakon, egyenest a fára, ami előtte állt. Az egyik, erősebb ágon megállt, majd leült. Hirtelen azon kezdett gondolkozni, tanuljon-e lovagolni. Hirtelen felugrott, de lábai ezután a fához tapadtak, s szépen lesétált a fa törzsén. Mikor leért, leugrott, s a bokszok felé vette az irányt.*
//Folytatás: kültér - lovarda//
|
*A fiú másnap reggel felnyitotta semét, ijedten ült fel ágyában, s Sharinganjával kémelelt körbe. Majd fáradtan zuhat vissza ágyára. Hirtelen felkelt, kinézett az ajtón, nincs-e senki se a folyósón, aki hirtelen benyithatna. Tiszta a levegő. Becsukta az ajtót, odalépett az előző nap odavetett táskához, felvette nadrágját, de mivel nem akart egy büdös pólóban mászkálni, kikotort a táska aljából egy fekete pólót. Levetette azt, amiben aludt, s felvette emezt. A fejpántot is felvette, az alkarvédőkkel együtt. Majd felállt, felvette cípőjét, s a táskát az asztal alá rúgva kiment. Ideje volt reggelizni.*
//Folytatás: földszint - étkező//
|
*Egy fiú lépett be a 12-es számú szobába. Benyitott, majd körbenézett, s mikor sikeresen konstatálta, nincs bent senki, belépett, gondosan becsukva maga mögött az ajtót. Odalépett az egyik ágyhoz, melyből kettő volt: egy a tetőablak alatt a másik pedig az alatt az ablak alatt, ami lenézett az udvarra. Odalépett az előbbihez, egyik kezét az ágy melletti asztalra tette, a másikkal pedig levetette hátáról a táskát, s a fiókos szekrény elé ejtette. Majd, papucsra emlékeztető szandáljából kiugorva az ágyra vetette magát. Frissen volt beágyazva, s a tiszta lepedőket most összekoszolta.*~Nem baj...~*Gondolta.*~Majd kimosom magam a ruhám is, az ágyneműm is!~*Majd felült, fejpántját levetette, s úgy látot neki kipakolni az asztalára. Mivel a másik ágynál is volt egy íróasztal megint csak egy szekrénnyel, nem fogta vissza magát. Kivette táskájából az idefelé elrágott almát, amit azonnal a kukába dobott. Majd előkerült egy tolltartó, a tankönyvek s füzetek, végül egy kép a bátyáról, amit azonnal vissza is dobott táskájába. Szemében hirtelen eluralkodott a Sharingan, de hatástalanul, hisz nem volt a szobában senki, akit uralma alá vehetett volna, illetve nem is harcolt. Miután mindent betett a fiókokba, levetette a kezein lévőalkarvédőket, melyeket a fejpántjával együtt a szekrényre helyezett. Felállt, cipőjét az asztal alá rúgta, majd felállt, s behúzta a függönyt, sötétségbe borítva az egész szobát. A redőnyöket nem eresztette le. Majd levetette rövid, fehér nadrágját, amit a táskára dobott, s alsónadrágban valamint fehér felsőben bebújt az ágyba, ahol a kimerültségtől azonnal elszunnyadt.*
|
[4-1]
|