|
Témaindító hozzászólás
|
2010.06.17. 18:23 - |
Mrs.Shine tanítja a gyógynövénytant az idomároknak..A gyógyítók idomítással gyógyítanak, ám ezek a gyógyítók nem képesek másra használni az idomítást. A sima idomárok itt csak azt tanulják meg, hogy a növényekkel hogyan gyógyíthatják magukat. |
[44-25] [24-5] [4-1]
Siera érezte, hogy Mello, mint a jég megdermet, mintha hibernálták volna. Siéra felpattant a helyéről, és vissza ment a padjához, de elötte elköszönt az ifjútól xD. Kényelmesen helyet foglalt, és próbált bele olvadni a tobbiek körébe, kisebb nagyonn sikerrel.
 |
*Eric az egyik faágról figyelt mindent. Feketemágiával átváltoztatta magát egy átlagos idomár szerű fazonná. Kinyitotta az ablakot majd beugrott az ablakon.*-Sziasztok!-*Köszönt kedvesen miközben a kedvességtől rosszul volt. Lassan Reia mellé sétált.*-Helló, Eric vagyok.-*Mondta... de nem bemutatkozás ként, hanem azért hogy Reia felismerje őt. Habár biztos volt benne hogy a láyn nem fog rájönni.*
|
*Siera lehunyt szemmel hallgatta amit Mello mond. Delnézet édesen mosolygot és ezt mondta, lágyan:- Nagyon szívesen.- sárga szemei gyönyörüen csillogot a napfénytől. Olyan volt mint a borostyán. Siéra valamit érzet Mello íránt. A bartáságot, amit nem kapot eddig még meg ebben a suliban senkitől. A lány felállt, és oda kuporodott arra a helyre ahol Mello nem terpeszkedet el.- És mien volt a kollégium előtt az életed? Érdeklődött, és felhúzta a térdeit.*
|
*Mello félrekapta tekintetét. Reflexből csoki után kutatott szemével. Nem talált. Feladta.*-Tudod.. Te vagy az első.. - *Suttogta. Szavai kicsit megtörtek, mikor az őket körbeölelő csend leple alatt lapos pillantást vetett a mellette gubbasztó Siera-ra. A lány kérdőn felvonta egyik szépen ívelt szemöldökét. Mello zavarában végigsimított égett arcán.*-Te vagy az első aki nem idegesít hülye kérdésekkel és aki mer hosszabb beszélgetést folytatni velem. Köszönöm.-
|
Siera ránézett a fiúra, majd lassan lehunyta a szemét, és megrázta a fejét. Kezét a mellkasához szorította, és később a földet bámulta. A csend kinos volt. Siera felpattant, és oda ment Mellohoz. Oda kuporodott a párkány alá, lábát felhúzta, és felnézet Mellora, majd újra egyenesen előre.
|
*Mello-nak már volt némi gyakorlata abban, hogy hogyan lásson át másokon. Első pillantásra nyilvánvaló volt, hogy a lány mennyire tart tőle. Ez valamiért mégsem izgatta. Már megszokta. Helyette lenyelte az utolsó falatot és szórakozottan elmosolyodott. Kezében apró galacsinná gyűrődött a csokoládépapír.*-Szeretnéd tudni, hogy honnan szereztem ezt a sebet?-*Kérdezte keserűen.*
|
-Nem...Miért kéne?- kérdezte hanyagul, és lehuppant, az egyik asztalra.- Attól az égéstől nem hinném, hogy félelmetes lennél.- nyögte végül ki, és a ruhája ujját kezte igazgatni. Közben össz rándult a gyomra, mert tényleg tartott a fiútól, de nem merte kimutatni...
|
*Mello egy amolyan "szerinted?" pillantást küldött Siera felé. Aztán elgondolkodva dőlt neki a legközelbbi asztal sarkának. Valami másra számított... Arra, hogy a lány már az első csípős megjegyzésénél faképnél hagyja. Vagy csak egyszerűen beszól valamit a kinézetére. Mondjuk egy "travi köcsög!" vagy egy... "mivan neked meg leégett a bofádról a bőr"-hoz hasonló kellemes megjegyzést. Márr az utolsó sor csokoládénál tartott mikor is végül megkérdezte.*-De most komolyan; nem félsz tőlem?-
|
//Sry, amiért kétszer küldtem el :C
Siera elmosolyodott amikor az illető megköszönte:- Nagyon szívesen. A nevem Siera!- mondta és édesen mosolygot. Beleharapott az édes rúdba, és érezte, hogy kedve milliószor jobb lett egy harapástól. Izlelgedte a barna cuccot(nem olyan cuccoat!!). - Izlik? -kérdezte, mivel aggasztotta a túl nagy csend.
|
*Mello szemei mostmár holdsugárként csillantak meg. Csokoládé. Cso-ko-lá-dé. Olyan mint egy jól kidolgozott egyenlet. Csokoládé = élet. Megpróbált semmitmondón válaszolni.*-Talán..-*Kezdte volna. Csakhogy ez nemigazán ment neki.*-Persze, hogy kérek! - *És már kapott is az extázist jelent édesség után.*-Kösz.-*Bökte ki végül. Igazából még soha semmit nem köszönt meg.*-A nevem Mello... Téged, hogy hívnak?-*Ami azt illeti egész készséges lett. Legalábbis addig amíg a csoki tart...* |
A lány felkapta a fejét, és gyorsan lehajolt a tatyóáért. Valamit kereset...De vajon mit? Előhúzott két kisebb rúd csokit. Felállt, és oda kullogott a fiúhoz.- Kérsz?-kérdezte. Hangja nyugodt volt. Mintha kicserélték volna. Ajkain a szavak szépen megformálódtak(nem, nem úgy beszélt mint egy dinka xD ez csak egy leíró rész...). Sárga szemei kedvesen csillogtak, és édes mosoly ült arcára. Szinte érezni lehetett a lányból az édes illatott. Igen csoki illata volt. Méghozzá nem is akár milyen édes szájúval találkozott Mello, hanem egy jó modú édes szájúval xD.
|
A lány felkapta a fejét, és gyorsan lehajolt a tatyóáért. Valamit kereset...De vajon mit? Előhúzott két kisebb rúd csokit. Felállt, és oda kullogott a fiúhoz.- Kérsz?-kérdezte. Hangja nyugodt volt. Mintha kicserélték volna. Ajkain a szavak szépen megformálódtak(nem, nem úgy beszélt mint egy dinka xD ez csak egy leíró rész...). Sárga szemei kedvesen csillogtak, és édes mosoly ült arcára. Szinte érezni lehetett a lányból az édes illatott. Igen csoki illata volt. Méghozzá nem is akár milyen édes szájúval találkozott Mello, hanem egy jó modú édes szájúval xD.
|
*Mello könnyed mozdulattal levette magáról a napszemüveget, hogy anélkül nézhesse meg magának a lányt. Sötét szemei apró fényfoltokként csillantak meg. Elmosolyodott.*-Mi a baj? Ennyire ijesztő lennék?-*Kérdezte lágyan, szinte megtévesztően. Ezalatt jót szórakozott a másik dadogó készségén. Nem tehett róla. Ilyen volt... Gúnyos és gonosz. Legalábbis legtöbbször. Akiket jobban ismert... Azokkal egész(!) normális tudott lenni.* |
Siera meglepődött a kérdésen, és némi kép sértésnek is vette. De lassan kinyögöt valamit: -Nem...Csak...-csuklot el a hangja, majd a lányos kezén lévő ujjait kezte birizgálni.- Nem vettelek észre...- sutogta halkan, sztinte alig hallhatóan. Fejét lesütötte, és életében egyszer örült, hogy hátra ült, mert így nagyobb volt közte, és az ismeretlen közt a távolság. Ajkaiba harapott, mert az az éget seb elég rémisztő volt. Bár maga a srác se hasonlított egy rózsaszín bolyhos nyuszikára...
|
*Mello kétkedő pillantást vetett a fehér hajú lányra. Emlékeztette valakire ez a fehér haj.. Csak annak az illetőnek egyáltalán nem ilyen hosszú volt a haja és mégkevésbé volt lány. Végül elhesegette a gondolatot. De mire eljutott odáig, hogy fel is emelje a seggét az ablakpárkányról addigra Siera minden elejtett cuccát összekapta. Hát ez van.. Mello amúgy sem egy segítőkész típus.*-Szellemet láttál?-*Kérdezte végtelenül nyugodtan (már-már gúnyosan) és felvonta egyik szemöldökét. Szőke tincsei ezúttal nem omlottak arcába és láttatni engedték annak félig sebesre égett részét is.* |
Siera bement a terembe. Mozgása gyors volt, még is halk. Egy hátsó sorban lévő padba ült, majd a lapjait hajlítgata,míg szinte majdnem egyenesek nem lettek. Akkor vette észre,hogy nincs egyedül. Vékony lányos kezében a lapok meginogtak, majd az összes a földön végezte. Nem tehetett róla, amikor nincs egyedül, így bénázik szerencsétlen. Az jegyzetek halkan értek a fölre, mégis Siera lépteihez képest tankok voltak xD. A lány gyorsan felpattant és legugolt értük. Rövidke szoknyája nem volt hajlandó egy helyben maradni. Itt-ott felgyűrödott,azért az említett bénázó, letérdelt majd úgy kezdte szedegetni dolgait.
|
*Mello lassú léptekkel közeledett a terem felé. Az ajtónál egy pillanatra megállt. Mialatt lenyelte az utolsó daraba megmaradt csokoládéját is, hosszasan elgondlkodott. Szőke hajzuhataga arcába omlott. Zafírkék szemeit sötét napszemügev takarta. Egy-egy apróbb mozdulatnál, mikor hajtincsei valamelyest hátrább söprődtek égésnyom látszódott sápadt bőrén. Vett egy mély levegőt és benyitott. Odabent unalmas nyugalom fogadta. Egyáltalán nem zavartatva magát felült az ablakpárkányra és hagyta, hogy a nap lapos sugarai megvilágítsák sárgás üstökét, fehér bőrét és fekte bőrruháját. Némán kémlelte az udvart. Utálta a fényt, de ez most különleges alkalom volt. Nagyon egyedül érezte magát. Már-már magyányosan (persze ezt a világért se lett volna hajlandó bevallani). Ezen pedig az sem segített, hogy rajtakivül jól láthatóan senki nem mászkált egyedül. Hiányzott neki Matt. Hiányzott a némiképp zűllött, de mégis szerethető társasága... De igazából bárkivel el tudott volna lenni. Csakhogy tőle valamiért mindenki viszolygott.* |
-Rendben.-* bólintott, majd fellebegett a lámpák közé.*- Vajon mikor jön a tanár? Azon kívül híreket akarok a külvilágról. Holnap felmegyünk sárkány alakban, és körülnézünk? Mármint és, mint sárkány, te meg mint utas a hátamon. Meglátod, nagyon mókás lesz.-* mosolygott le Ketre.*
|
-Figyelj, engem nem zavar. Van egy macskám... a szüleim többször is mondták. Tiltották hogy elhozzam. De Junuujit semmiképp nem hagytam otthon... Mrs.Jackson egyszer meglátott vele... Én pedig azt mondtam hogy: Mrs.Jackson kérem feködjön le mert itt nincs semmi féle macska. Hát nem bedőlt neki? Figyelj bennem jobban bízhatsz mint magadban... Na jó ez annyira nem igaz.-*Nevette el magát életében először.*
|
*Reia lebegett be a terembe, aztán leült a padra.*- Van valami, amit el akarok neked mondani... De félek, nem örülnél neki... Tudod, az az Eric-srác...-* lehajtotta a fejét, és lábával rugdosni kezdte a széke támláját.*- Szerintem nem is annyira bunkó. És... Na mindegy, ez hosszú. A lényeg az, hogy már nem csak Utau és Ikuto szegtek szabályt...-
|
[44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
