|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.06. 11:19 - |
Ide csak akkor jönnek a diákok, amikor vagy hétvége van vagy szünet. Amikor iskola van, be van zárva, tanítás után nyit. |
[186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
*Vett egy mély levegőt, megfordult, visszasétált a lányhoz, és leült mellé. Lehajtotta a fejét, és mesélni kezdett.*- Amikor 6 éves voltam, a szüleim nyomtalanul eltűntek. A falu utált engem, mindenhonnan elzavartak, végül lelöktek a hegyről. Akkor derült ki, hogy légidomár vagyok. Nevess csak ki nyugodtan, már megszoktam. Mindenki rajtam röhög, az egyetlen élőlény, aki nem teszi ezt, az a lovam.-* mondta, de csak annyira hangosan, hogy Norien kívül más ne hallja meg.*
|
-Edigi viselkedésed alapján hozzájuk hasonlítalak.De mivel a tekintetedből azt olvastam ki hogy nem kívánsz senkivel se ismerkedni akk így soha nem tudlak megismerni.Szóval hiába minden.De ha megerőltetnéd magad akk beszélhetünk.-*Elfeküdt a kanapén és becsukta a szemét.*
|
-Engem ne hasonlíts azokhoz a beképzelt majmokhoz, kérlek. Te nem ismersz engem, és ne ítélj meg addig, nem tudsz rólam semmit. Majd ha ismersz, akkor mondhatsz, amit akarsz.-* mondta nyugodtan, miközben még mindig a kilincset markolászta.*
|
-Te is értetlen vagy mint a többi fiú.Egyáltalán nem mondtam hogy ne zavarj.-*Elmosolyodott azon hogy nem tudott mit kezdeni magával a fiú.*
|
-Rendben, akkor nem zavarlak tovább.-* azzal megfordult, és távozni készült. Igen, de hová? Az ajtónál megállt, és tétován markolászta egy darabig a kilincset.*
|
-Jól van na.De tudod milyen idegestő az hogy mindenki rámnéz kérdőn?Mintha én mindent tudnék.Mikor bejöttem csak pár őrültet láttam.Majd elmentek maj viasszajöttek.Majd megint elmentek.Oka akk ne beszélj róla.Nem muszi.*-Kivételesen ő is nyugodt volt.*
|
-Attól, hogy rád néztem, attól még nem mondtam azt, hogy miattad volt.-* állt fel székéről Akio. Megfordult, és a kanapét visszatette a földre. Pár lépést közelebb ment a lányhoz.*- És ha az érdekel, miért húzódok távol mindenkitől, hát tudd meg: nem szeretek erről beszélni.-* nem volt ideges. Teljesen nyugodtan nézett a másik szemébe.*
|
-Istenem mindenki úgy néz rám mintha miattam lett volna a felfordulás.-*Most Akio-ra nézett.Nem értette a a fiút miért nem beszél senkivel.Mondott volna valami szúros kifejezést de inkább nem mondott semmit.*
|
*Vett egy mély levegőt. Elég jó hallása volt, így hallotta, mit mond a másik, de nem foglalkozott vele. A szobájába nem akart menni, nem akart egyedül lenni, de társaságra se vágyott. Így aztán lehunyta a szemét, és koncentrált. Gondolt, szórakozik egy kicsikét... Észrevétlenül mozdított a kezén, mire a kanapé (babzsák?), amin Josh ült, megmozdult a fiú alatt, majd a levegőbe emelkedett, és fejjel lefelé fordulva a földre kényszerítette használóját.*
|
*Josh értetlenül nézte a fiút.* - Ezt a hülyét - *morogta az orra alatt de nem szólt semmit...*
|
*Akio lépett a terembe. Amint meglátta a nagy rendetlenséget, már amennyire feldúlták az előttük lévők a termet, kérdőn Norie-ra nézett. De nem várt választ, egyből a terem legvégébe ugrott, és leült egy székre, persze háttal mindenkinek. Szokásához híven most is szomorú volt...*
|
-Hát igen.De aszem én csak a negyedéről maradtam le.Igazából nem bánom.-*Norie még mindig nem vette le a tekintetét Joshról.*
|
// Csak ők ketten? //
*Josh elmosolyodott.* - Nem hinném - *vigyorgott és körbenézett.* - Tyűha, sok dologról lemaradtam - *vakarta meg a fejét.*
|
//ja Jandra megkért hogy írjak a karijaival ugyanis most ő nem ér rá//
*Norie elnevette magát.*-Ez most bemutató volt a világ sötét dolgairól.Kül ő már nem sötét mágus.Csak volt.Azt nehogy bepisilj.-*Ránézett Joshra aki az elmúlt pár órácskában nem mozdult de most megtette.*-Nem zsibadtál el a sok semmittevéstől?-
|
*Reia kibújt rejtekhelyéről, és lassan a többiek felé sétált.*- Na ez most mi volt? Nagyon ijesztő volt, az biztos! És mit keres egy sötét mágus a mi iskolánkban? Nekik nem az elkerített részen kéne lenniük?-* még mindig félt egy kicsit.*
|
//Jandra el a szobába ja és még Norie az itt van.// |
*Josh hátrahajtotta a fejét és csukott szemmel halgatta végig az eseményeket. Mikor végre elhúzott a többség, akkor kinyitotta a szemét és nyújtózott egy nagyot.*
// bocsy le vok maradva ki van még itt? //
|
-Én pedig megmondtam, hogy ne csináld! Na de most már mindegy.-* lassan felállt, mert még érezte csontjai ropogását. Kaszáját magához hívta, és eltüntette. Aztán az ölébe vette Jandrát, és visszavitte a szobájába.* //folyt. Jandra szobájában//
|
*Lassan felállt.Feje le volt hajtva.*-Most kihúztad a gyufát.Nem kímélek.Lehet hogy mielött meggyógyítlak lesz még pár sérülésed.-*Az arcát senki nem látta.Elvette Ikutotól a könyvet.Elolvasta az utolsó sort.Lerakta a könyvet.*-Mivel a földön fekszel már csak pár dolog kell.Nem akarom hogy megszükj.Régen úgy is hívtak hogy a feketetollak hercegnője.Hogy miért?Mert minden feketemágusnak van egy tárgya amivel harcol.Nekem ezek a feketetollak.-*Ikutora mutatott.Ekkor egy csomó feketetoll jelent meg Jandra körül.Majd a fiú köré gyültek.Leszúrodtak a földbe köréje.Egy láthatatlan burok került Ikuto köré emiből nem szabadulhatott.*-Most pedig meggyógyulsz ha akarod ha nem.-*Fogott két zöld gyergyát hogy honan én se tom.Meggyújtotta őket és mivel ő ki-be járhatott a pajzson lerakta a gyertyákat Ikuto mellé.Ekkor végre felnézett.Szemei vörösebbel voltak a szokásosnál.Lekapcsolta a vilanyt csakis a gyertyák égtek.*-„Vér a gyógyításért,vér a reményért,vér az erőért,vér,segíts nekem!Felkérem a víz, a föld és a levegő szellemeit, hogy segítsenek Ikutonak a gyógyulásban”.-*Ekkor fekete füdt jelent meg Ikuto körül.*-„Ikuto azonnal legyél jól, és ezentúl mentesülj minden sebedtől meg más minden bajodtól.”-*A fiú bordája végleg a helyére roppant és összefort.Más szervekben esett sebek is begyógyultak.Ekkor Jandra szemében a vörös fény kialudt.Elterült a földön.Végső energiájával felszabadította Ikuto körül a pajzsot hogy az elmozdulhasson.*-Én megmondtam hogy sok energiát elvesztek.-*Azzal el is vesztette az eszméletét.*
|
*Nem volt elég ereje ahhoz, hogy magához hívja a kaszáját. Sőt, ahhoz sem, hogy a karmait felvegye, és úgy végezzen magával. Azért egyszerűen kitépte a másik kezéből a könyvet, és olyan magasra tartotta, hogy az ne érje el. Ám ez se volt jó ötlet, ugyanis megroppant a törött bordája. Térdre rogyott, és ismét vért köhögött.*- Azt hiszem... helyre roppant a bordám.-* nyögte elhaló hangon, és elterült a földön.*
|
[186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
