|
Témaindító hozzászólás
|
2010.06.17. 17:37 - |
alula :3 |
[174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
*Utau csendben válaszolt volna de nem volt kedve beszélgetni. Inkább énekelni kezdett, gondolta Reiji egyből felismeri a hangját és a dalt. A Black Diamondot kezdte énekelni.*
|
*Hallotta, amikor Utau kijött a folyosóra. Persze nem tudta, ki az...*- Ki vagy?-* kérdezte kissé közönyösen. Most nem igazán volt sok kedve akárkivel beszélgetni...*
|
*Utau azóta is a fal mellett ült és figyelte az eseményeket. Igazából nem tudott mit hozzászólni a dolgokhoz. Nekidőlt teljesen a falnak, és fejét a kezei közé temette. Majd kivette fejét onann és pát könnycseppel az arcán elindult Reiji után. Mikor kiért a folyósóra és meglátta a fiút leült mellé. Még szemei mindig könnyesek voltak. Gondolta ez az egész miatta van.*
|
*Engedelmesen elvette a tablettát, és bevette azt. De nem ült le. Nem tudott nyugodni, főleg, hogy a ruhái "kissé" rongyokban lógtak róla... Ezért ismét elindult a szobája felé. Út közben persze háromszor hasra esett egy-egy asztalban és babzsákban, meg-meg botlott egy kanapéban, végül felkenődött az ajtóra. De csak kitalált a folyosóra. Odakint a falnak dőlt, és leült a földre.*
|
*Hermian felnézett.*-Jobb lesz ha leülsz és beveszel egy tabletát.-*Elővett egy kisdobozt és egy tűzpiros tabletát vett ki belőle.*-Gyerünk nyeld le különben nagyobb bajod lehet.-
|
*Szemeit félig kinyitotta. Alig látott valamit, minden olyan homályos volt. Aztán a lóra pillantott, már amennyire tudott. Felült a kanapán, és kinyitotta a szemét. De akkor minden rosszabb lett. Ezért inkább becsukta a szemét. Lassan felállt. Ilyet még nem csinált, de egyszer mindent ki kell próbálni... Észrevétlenül levegőhullámokat bocsátott ki ujjaiból. a visszapattanó hullámokat érzékelve igyekezett kiigazodni környezetén. Lassan elindult. Már betájolta magát, hogy mi merre van. Csak ne mozogjanak, mert akkor neki megy valaminek...*
|
*Leült egy Reijihoz közeli babzsákra.*-Istenem remélem nem mérgezett tűz volt.Olyan hülye vagyok.Mindig ez van.-*Majd szomorúan ült csak tovább.Domi böködni kezdte az orrával a fiú fejét.*
|
*Érezte a hideget a hátán. Aztán valami marni kezdte a tüdejét. Köhögni kezdett. A fájdalom nem akart múlni. Zihálva felült a kanapén. De a fájdalom csak nőtt. Vett pár mély levegőt, hogy vérét feltöltse friss oxigénnel. Aztán a lányra nézett, és minden levegőt kiidomított saját tüdejéből. Ájultan esett vissza a kanapéra. Pár perccel később nyugodt szuszogás hallatszott felőle. Még mindig köhögött, de már nem annyira. Volt már része ilyesmiben, volt benne gyakorlata.*
|
-Jesszus.Ez kifeküdt.Na ez van ha nem figyelek milyen tüzet csinálok.Lehet hogy túl erős tűz volt?Vagy mérgezett?-*Felrakta Domihátára nagy nehezen a fiút.Majd mikor egy kanapéhoz odaértek akkor lelökte Domiról.Majd bekente égésisérülésre való krémmel.*-Na így már jó lesz.Ha 10 perc múlva fuldokolni kezd mérgezett tüzet használtam véletlen.Mikor ideges vagyok sosem tudom mit használok.-*Aggódva nézte a fiút*
|
*Nem szólt semmit. rosszallón megcsóválta a fejét. Épp indult volna a szobájába, hogy bekötözze magát, és keressen másik ruhát, amikor nem bírta tovább a fájdalmat. Az egész háta egy egybefüggő seb volt, amit már ő sem bírt ki. Egyetlen hang nélkül elterült a földön, és nem mozdult onnan. *
|
*Judit látta Hermina jelzését.*-Indafal fel!-*Reiji elött egy sűrűindafal nőtt.Amin áthatolni nem lehetett.*
*Hermina a fiú után sétált.*-Azt akarod hogy leszálljak rólad?Ha nagyon akarod.-*Látta hogy a fiú már megint ég.Újra csetintett és a tűz eláludt.*-Bocsás meg hogy zaklatalak.Csak te ideálisnak tűntél a tűzhormonjaim lecsilapítására.És sikerült is.Köszönöm neked hogy levezethetem rajta d a feszültséget.-*Egy tűzgolyóval elégette az indákat.Domi odament Hermina mellé.Hermina felszállt rá.*-És most menj ha akarsz.-
|
-Egy: már megbocsáss, de ő nem a barátom. Nekem itt nincsenek még barátaim. Kettő: nem rémít meg a tűzfalad! Három: SZÁLLJ LE RÓLAM!!!-* azzal ismét kiugrott a tűzfalon keresztül, mire ismét meggyulladt a ruhája. Futni kezdett a szobája felé, remélve, ha eléri azt, a fürdőben majd eloltja a ruháit, és oda már nem követi a flúgos csaj. De nem juthatott messzire a folyosón...*
|
-Kicsit lehetne változtatni a modorodon.Bár most megérdemelnéd hogy elégj.-*Csetintett és a tűz elaludt a fiú hátán.*Egy:Engem nem érdekelnek a te kifogásaid.Kettő:Azért csinálom ezt veled mert kíváncsi voltam hogy tűröd a tüzet.Három:Légyszives a drága barátaid ne avatkozanak bele.Az enyémek se avatkoznak.Pedig Judit megtehetné.-*Judit felé fordult.*-Légyszives Judit csinálj evvel valamit.-*Majd újra csetintett és Reiji körül új tűzfal jelent meg.*
*Judit bólintott.*-Drága fák gyökerei fogjátok le azt a fickót.-*És ekkor a fák gyökerei a kitört ablakon keresztűl lefogták Edet.*-Bocsás meg.Ha nem avatkozol az ő ügyükbe akkor énse avatkoztam volna bele.*
|
*A másikra nézett.*- Egy.-* emelte fel a mutató ujját.*- Nem érdekelnek a kifogásaid! Kettő.-* nyitotta ki mellé a középső ujját.*- Ha elmondod, ha nem, hogy miért csinálod ezt pont VELEM, én most léptem! Peace veled!-* azzal kihátrált a tűzfalon keresztül. Igaz, a ruhája felgyulladt, de most ez volt a legkisebb problémája... kihátrált az ajtón, el a folyosón egy darabig, majd nem tudván, mihez kezdjen égő ruhájával, tanácstalanul megállt egy helyben, és tűrte, hogy a lángok marják a hátát...*
|
*Edward sétálgatott erre, mondhatni szomorúan, lehajtott fejjel jött. Amikor meglátta a tüzet akkor sem vesztette el nyugodtságát, és szomorúságát. Kihúzott a zsebéből egy nagyon kicsi kémcsőben, dugóval bedugaszolt vizet. Tudta hogy egy nap kelleni fog neki ezért mindig magánál tartotta. Kiidomította belőle a vizet és megpróbált többet csinálni belőle, nagyon sok sikerrel. A víz elég volt a tűz eloltásához. Amikor végzett leült az egyik padra.*
|
*Hermina Megrázta magát és teljesen megújulva állt ott.Már az a mocsok se volt a fején amit Reiji csinált.Besétált a fiúhoz.A tűz egyszerűen nem tudta bántani.*-Ohh igazán.Elmondjak valamit?Én nem vagyok ilyen csak néhanapján.Mint ma.Azért mert a tűzhormonjaim túltermelődtek.És ilyenkor lekell vezetnem a tőlük felhalmozódott feszültséget.-*Majd Juditra mutatott*-Ő ezt betudja bizonyítani ugyanis a barátnőm.Bár ő földidomár.-
|
*Megállt, és becsukta a szemét. Innen ugyan nem szabadul, hacsak nem menti meg valaki... Vagy... nem, azt nem tehette meg! Túl kockázatos volt...*- Tudod, én nem szeretem az olyan lányokat, akik akaratosak, és pattogósak! Lehet, hogy alapból kedves vagyok, de az ilyen lányoktól mindig is undorodtam!-*teljesen nyugodtan beszélt. Nem akarta, hogy felbosszantsák...*
|
*Utau Reiji után ment és visszaváltozott. Amikor elsétált elindult utána. Cipője víszhangzott a folyósón, egészen a 19-es szoba ajtajáig.*//Utau folyt uo//
|
-Tudod mit mondanak azokra akik bántják a lányokat?Azt hogy gyávák.Kül. nem vagyok vele de tudom mi a lényege a munkájának.-*Azzal leült egy babzsákra.*-Jöttem nézni...-*Nem jutott tovább mert...*
*...Hermina kiugrott a tűzből.Mindenhol lángolt.*-Hé kiscsávó várj csak.Hová sietsz.Csak nem letél hirtelen gyáva.-*Azzal egy tűzgomböt csinált a fiú köré.*-Nem kell menekülni.Nem vagyok olyan fajta akit mindenki megöl.-
*Judit nevetett.*-Hé Hermina ez nem a szokványos munkád.Mi történt veled?Nem vagy a régi.-*Majdnem leesett a babzsákról*
-Fogd be.Nem változtam meg.Ugyanaz vagyok bár most lekell vezetnem a feszültséget ugyanis túl sok tűzhormon gyűlt fel bennem.És azt nem birom.-*Egyre jobban lángolt mindene.*
|
-Idegesen búgott. Csapkodott a szárnyaival, és felborzolta a tollait. Aztán fenyegető hangon megszólalt.*- Ha te is vele vagy, inkább ne gyere a közelembe...-* visszaváltozott. Pálcáját a kezében fogta. Leugrott az asztalról és szikrázó szemekkel a lányra nézett.*- vagy megbánod!-* a levegő ismét mozogni kezdett körülötte. Aztán szó nélkül elsétált a szobája felé.* //ahová még nincs beírva, de a 19-es szoba az övé... de még nem megy oda, a folyosón marad!!//
|
[174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
