Témaindító hozzászólás
|
2010.08.14. 21:40 - |
~Akio, Hotori Tadase |
[48-29] [28-9] [8-1]
-Nem tudom. Sehogy. azért szakad el állandóan a kötél, pedig ennél erősebbet nem lehet rendelni a neten.-* lehajtotta a fejét.*- Most biztos ketyósnak tartasz. Meg bolondnak. De ez van. Semmi értelme az életnek, ha egyszer senki nem szeret.-* nem volt szomorú. És maga sem értette, miért mondja ki azt, amit gondol. Egyszerűen csak kimondta, ami az eszébe jutott.*
|
-De miért?Miért akarsz öngyilkos lenni?Nem értelek.Vagyis...-*Végre leült az ágyra.Elgondolkozott.*~Hmm...nem is rossz ötlet az öngyilkoság.Ez edig miért nem jutott eszembe.Hisz engem senki nem szeret.Mindenki különcnek tart a családomban is.Ráadásul a viselkesésem miatt is utálnak.Akkor meg miért nem tehetném meg?~-Egyáltalán hogyan bírod ki ezt a fájdalmat?-
|
-Igen, pontosan az. A kötelek arra kellenek, hogy ne tudjak elmozdulni. De amikor már a kés már 5-10 centire a mellkasomba hatol, mindig elszakad egy kötél, és időben megállítom magam. Tudod, ezért jó a levegőidomároknak, nem kell fogniuk a gyilkos fegyvert.-* lehunyta a szemét, kezét pedig legfrissebb sebére tette.*- Legutóbb tegnap este próbálkoztam. A helye még mindig fáj.-
|
*Szemei összeszűköltek.*-Nem értelek.Ez most valami öngyilkosági kísérlet vagy mit tudomén.Légyszives világosíts fel.-*Nem ült le az ágyra.*
|
-Nyugodtan leülhetsz.-* emelte fel kissé a takaróját. A lepedőjén kisebb-nagyobb vérfoltok virítottak.*- Mielőtt megkérdeznéd: már többször is próbálkoztam vele, de sose tudtam végigcsinálni. Mindig elszakadt az egyik kötél, és megállítottam magam...-* mutatott az ágy négy végére csomózott kötelekre. Az ágy alól előhúzott egy kb. 30 centis kést, ami egy kicsit még véres volt.*
|
-Én elhasználtam már az összes kötszeremet és fertőtlenítőmet is.Azt mondtad olyan jó lehet harcolni.Rosszul tudod.A harcban nem lelki sebeket szerzel hanem igaziakat.És az halálosabb mint a leki sérülés.-*A fiú elé állt.*-Bocs de nem ülök le.Nem akarok semmit se összevérezni.-
|
*Ha követte a lány, ha nem, ő visszajött a szobájába. Amint belépett az ajtón, eszébe jutott, hogy fogalma sincs, hol volt utoljára az a doboz... Felkutatta a fél szobáját, mire rájött, hova tette. A fürdőbe ment, kinyitotta a falra szerelt szekrényt, és kivette az elsősegély-ládát. Leült az ágyára, és szórakozottan játszani kezdett a csatjával.*
|
[48-29] [28-9] [8-1]
|