|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.06. 11:19 - |
Ide csak akkor jönnek a diákok, amikor vagy hétvége van vagy szünet. Amikor iskola van, be van zárva, tanítás után nyit. |
[186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
//öhömm... csak mondom hogy Ran és June még mindig táncolnak// |
*Judit egy pillanatra felnézett.Majd csipogott egyet a telefonja.Megnézte az sms-t és rögötn felvidult.Felállt és ránézett Joshra majd a töbiekre.*-Tényleg senki nem akar táncolni?Vagy máris elfáradtatok?-*Szemei vidáman csillogtak.Egy csapásra újra pörgős lett.*
|
*Josh oda se figyelt a csajokra. Judit se nagyon érdekelte. Mosolyogva nézte a lányokat. kedve volt flörtölni, de most egyik csaj se tűnt túl használhatónak. Ez a Judit csak elutasítaná, Reia kinevetné, és Fujiko sem az ideális. Max Ran jöhetett szóba, Esetleg June. Josh indulatosan megrázta a fejét. Elmosolyodott és elhúzta ő is a mobilját, mivel az erősen rezgett.* - Hallo? Nem, mondtam már, hogy nem! ...nem, nem érdekel... Majd holnap. Ok... Ciao! - *letette és elégedetten vigyorogva körbenézett.* - Senki nem táncol? - *kérdezte és tincsei szemtelenül táncoltak szeme előtt.*
|
*A dalra se figyelt oda.Elővette telefonját.Csak nyomkotta a gombokat.Mikor meglátta mit csinál Hermina elmosolyodott.*-Azthiszem ma jobb napom lesz.-
|
-Ay Ay Ay Ay Ay Ay Woohoo Woohoo Ay Ay Ay Ay Ay Ay Woohoo Woohoo I belong with just me just Watchin TV and im always...-* énekelte. Nem érdekelte, ha nem figyelnek oda rá. Jól elvolt. Igaz, a dalt Juditnak szánta...*
|
*Nem vette észre hogy Rujiko figyeli.Csak gondolkozott és gondolkozott.*
|
-Rendben!-* bólintott Reia, majd belehuppant egy Judit melletti babzsákba. *- Akkor én maradok. És te, Fujiko?-* kérdezte a másiktól, bár választ nem várt. Keresztbe rakta a lábát, kényelmesen hátra dőlt, és Juditra nézett. Várta a másik reakcióját.*
*Rujiko visszaült a kanapéra, hátra fordult rajta, és úgy nézte Juditot.*- Én is maradok, most nincs kedvem táncolni. Nem szeretem a pörgős zenéket.-* és kutatón Judit tekintetét bámulta.*
|
-Lám,lám.Hogy miket nem mondtok.De egy közölük igazi barát volt.Csak egy de ő egyedűl nem távolodott el tőlem.Még az iskola rendben volt de a családom nem.És miatuk volt a legnagyobb gond.Anyám meg is halt és a mamáim és a papáim is.Csak a testvérem és az apám él.De egyszer ők is meghalnak-*Egy pillanat alatt megváltozott.Nem szomorú volt hanem inkább valami gonosz ember.*-Ha megmutatom hogy ki vagyok igazából már tudom mi lesz a vége.De nem baj.Beletörődtem.-*Hidegkék szemeivel először gonoszan majd szomorúan nézett.*~Ha a múltam mégegyszer megismétlődik akkor már nem fogok szomorú lenni.Csakis boldog leszek a pokolban.~-Most pedig menjetek és táncoljatok vagy csináljatok azt amit akartok.-*Visszaült egy babzsákra.*
|
-Egyet kell értenem Reia-val! Szerintem teljesen igaza van!-* állt fel Fujiko is.*- Azt nem lehet barátnak nevezni, aki egyszerűen megunja a másikat. Sőt, még azt se, aki a külsődön való változások miatt eltávolodik tőled! Nekem is rengeteg barátom volt anyuék iskolájában, de amikor kezdtek kinőni a füleim, a legtöbben hátat fordítottak nekem. Egyetlen gyerek volt csak, aki végig mellettem maradt. Kíváncsi lennék, mi lehet most vele...-* gondolkozott el Fujiko.*- Szóval állj fel, és mutasd meg a világnak, ki vagy te! És ne foglalkozz azokkal, akik csak akkor szeretnek, amikor épp jó napod van. Csak azok legyenek a barátaid, akik akkor is szeretnek, amikor a legnagyobb bajban vagy!-* oktatta ki a lányt. Közben ő is idegesen csapkodott farkával.*
|
-Ennyi?-* állt fel Reia is.*- Most, hogy már ennyit tudunk rólad, már tudjuk, hol van a hiba benned! Te álltál a középpontban, de CSAK te! Nos, én úgy tartom, hogy ez így nem helyes! Az olyan barátság, ahol többen vagytok, és csak te vagy a középpontban, hamar szétesik! Volt időm megtanulni az állatok között, hogy senki nincs a középpontban, mindenki egyenrangú tagja a társaságnak! Éppen ezért tekintek rád is úgy, mint Fujiko-ra. Még őt se ismerem annyira. De amíg ugyan úgy tekintek rátok, addig meg tudlak ismerni titeket, és el tudom dönteni, hogy biztosan akarom-e, hogy a baráti körömbe tartozzatok. Addig is, kérlek, ne duzzogj, nem fogunk megunni! De ha így állsz hozzá mindenhez, akkor felőlem csomagolhatsz, és mehetsz haza, ugyanis az én szótáramból hiányzik minden, ami negatív! Tehát most döntened kell, hogy maradsz ilyen, és mindenkit elkergetsz magad mellől, vagy te is megpróbálsz barátokra szert tenni! Ugyanis egy barátot nem lehet megunni!-* hangsúlyozta utóbbi mondata minden szavát.*- Amelyik barát megunt téged, az nem is volt igazi barát! Én már csak tudom, elvégre 14 éve a barátom az, aki akkor befogadott azon a zord szigeten.-*rezegtette meg kissé idegesen szárnyait.*
|
*Végighallgata a töbieket majd ő is mesélni kezdett.*-Én teljesen normális életet éltem.De a normális életnek vége lett mikor elkezdtem iskolába járni.Anya beíratott a városunk iskolájába.Ott voltam két hónapig és edig minden rendben volt.De elmentem egy másik iskolába tanulni.Ott egy csapásra minden megváltozott.Aranyos szófogadó életvidám kislány voltam.De abban az iskolában rosszabb lettem.Egyben kedvesebb is.Őrült vicces csajszi voltam.Mindenki elmondott nekem mindent.Nagyon szeretek a pörgőségem miatt.De ezért minden mozdulatomat figyelték.-*Itt sóhajtott egyet.*-Mikor valamit rsszul csináltam akkor gúnyt űztek belőlem és ez fájt.Hatodikban rájöttem arra hogy már csak kettő igazi barátnőm van.De az egyik elment egy 6 osztályos gimibe tőlem msze.A másik meg nagyon hülye volt.És mindig kiidegelt.Majd ő is elment tőlem.Egyszóval meguntak.Mást kerestek aki ugyanolyan pörgős mint én.Már csak a szomorúság maradt meg nekem.A szűleim meg úgy viselkedtek velem mint aki mindent elbaltázik.Mint...mint...mint egy csődtömeggel.Nem bírtam.Volt olyan hogy öngyilkos akartam lenni.De végül idejöttem.-*Felállt.Majd szúrosan rápillantott mindenkire.*-Most hogy tudjátok mi van légyszives ne nagyon foglalkozatok velem mert a végén mikor ti is meguntok nagy baj lesz.-*Belül remélte hogy talál majd egy olyan barátnőt vagy barátot aki olyan mint Viki.*
|
*Miután végighallgatta a másikat, ő is mesélni kezdett.*- A szüleim azt akarták, hogy majd, ha elég nagy leszek, én vegyem át a tánciskolájukat. De amikor betöltöttem a 14-et, történt valami, ami az addigi összes álmomnak véget vetett. Ugyanis kinőttek a farkasfüleim, és rájöttem, hogy tűzidomár vagyok. De ettől még nem omlottam össze, hanem a szüleim tanácsára megkerestem ezt a helyet. És én bevallom őszintén, nagyon szeretek itt lenni. A társaság hasonlít az otthonira... Azzal a különbséggel, hogy otthon mindenki kivételes tiszteletet mutatott irántam, mert én voltam a két igazgató lánya. Itt meg csak egy vagyok a sok közül. És én ezt nagyon szeretem. Mert meg kell küzdenem azért, amit szeretnék.-* mondta el ő is a véleményét. Aztán küldött egy barátságos mosolyt a másik felé.*- És te? Veled milyen furcsaság történt?-
|
-Ne bőgjél, csajszi! Te se tudod, mi volt az én múltamban! De ha akarod, elmondhatom!-* az előző számnak úgy is vége lett, ezért ledobta magát egy négyszemélyes kanapéra, és intett a másik kettőnek, hogy üljenek mellé. Miután ők is leültek elkezdett mesélni.*- 4 éves koromban anyámék elvittek otthonról egy távoli földrészre, ahol nem laktak emberek, mert túl sokat rosszalkodtam. Ott éltem 10 éven keresztül. Ez alatt megtanultam egyet, s mást. Az ott lévő állatok megtanítottak engem arra, hogy teljesen mindegy, mi történik, nem érdemes haragot tartani, szomorúnak lenni, mert ha te azt akarod, nyár lesz még akkor is, ha kint hurrikán tombol. Azért vagyok ilyen vidám, és azért nem érdekelnek a kifogásaid. Nekem mindig nyár lesz, főleg, ha azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek.-* mosolygott a másikra.*
|
*Nem táncolt.Csak állt könyes szemmel.*-Judit.-*Majd szavait Reianak mondta.*-Te nem tudod mi volt a múltamban.Ezért ne mond azt hogyha elbújok nem lesz soha barátom.Ha előjövök rögtön tudom mi lesz.Először még mindenki elvan velem.Szerencsés vagyok.De az évek során rá kell jönöm már nem vagyok fontos számukra.Ez rosszul esik nekem.Feladnak mint egy bűnözőt.Na ezért nem mozdulok ki.De te ezt nem értheted.-*Elakart menni de nem tudott mozdulni.Volt amit még nem mondott el Reianak.Ami legeslegjobban nyomta a szívét.*
|
*Erre a számra már Fujiko is felállt. Oda sétált Reia mellé, és táncolni kezdett. Aztán Juditra nézett.*- Hát te mikor jöttél be? Nem is hallottam! Na mindegy, én Fujiko vagyok. És te?-* kérdezte tőle kedvesen.*
//amint már írtam, Hiphop-girl ma nincs, és engem kért meg, hogy írjak a karijaivl ^^//
|
*Hirtelen megtorpant, és megfordult. Morcosan a másik szemébe nézett.*- Addig nem lehetek senkinek a barátja, amíg nem ismerem őt! Szóval nagyon kérlek, ne játszd itt nekem a depóst, gyere velem!-* mögé lépett, és alaposan hátba vágta, ezzel inspirálva a gyorsabb mozgásra. Amikor elég közel értek a pulthoz, felugrott oda, és beleszólt a mikrofonba.*- A következő számot küldeném Juditnak, és üzenem neki, hogy még a hóviharban is lássa a nyarat!-* azzal egy kicsit lassú, de vidám szám szólalt meg. Jonas- Chillin' In the Summertime. Leugrott a pulttól, és megragadta Judit kezét.*- Lehet, hogy nem tudok valami jól táncolni, de szeretek! És ha szándékosan elbújsz mások elől, akkor persze, hogy nem vesznek észre!-
|
*Lassan ment utána.Nem volt kedve táncolni.Igaz hogy tudott de nem szeretett táncolni.Lehajtott fejjel ment a lány után.Mindig is örült az életnek de megváltozott.*-Milrt akarod hogy jó kedvem legyen?Te is olyan vagy mint mások.Azért állnak velem szóba hogy boldog legyek.És nem azért hogy a barátjuk legyek.Fölösleges fáradnod.Ha majd feltett szándékod lesz az hogy a barátnőm légy akkor gyere.Most ne foglalkozz velem.Légy boldog a többiekkel.-*Motyogta az orra alatt.De úgy hogy reia is hallja.*-Látod ők nem akarnak barátkozni velem.Nem akarják azt mutatni hogy csak a boldogságom érdekli őket aztán kész.Nekik őszinte a szívük.-
|
*Megfogta a másik kezét, és berángatta a táncparkettre.*- Gyere! Ne csak üldögélj ott!-* látszott rajta, hogy nem bírja a szomorú embereket. Egészen addig nem hagyta békén a másikat, amíg az nem ment utána.*
|
-Judit.-*Felemelte a fejét majd dobott egy halvány mosolyt Reia-nak.*
|
*Reia azonnal felpattant, amikor meglátta, hogy a vidám társaságban valaki szomorkodni merészel. Odalibegett a lányhoz, és ledobta magát egy mellette lévő babzsákba.*- Reia. És te?-* kérdezte tőle mosolyogva.*
|
[186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
