|
Témaindító hozzászólás
|
2010.06.17. 17:37 - |
alula :3 |
[174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
-Ahogy akarod. De jól jegyezd meg: mostantól számítani fogok rád a nap minden egyes percében. És akármit is tervelsz ellenem, nem én fogom húzni a rövidebbet!-* veti oda a másiknak. Szavai hidegek, és kemények. Azzal feláll, de karmait nem tünteti el. Ezentúl álmában is rajta lesznek. Vissza indul Jandrához.*~ Amekkora marha, biztos nem vette észre, hogy egy nyomkövetőt tettem a ruhájára... De nem is nagy probléma...~* Még egyszer vissza fordul a másikhoz vigyorogva.*- Jah, és köszi az inget! Nem tudom, hogy viszketőport, vagy valami mást tettél-e rá, de az lesz az első, hogy jól kimosom... Úgyis sok a szennyesem.-* nevet fel hangosan, és erőltetetten, majd leül Jandra mellé. Oda sem néz, megfogja a távirányítót, amit a másik a kezében tart, és feldobja a levegőbe.*- Nem tudom, hogy mi volt az, de annyi biztos, hogy se nem telefon, se nem mini laptop, vagy egyéb ilyen kütyü. Ha annyira fontos neked, kapd el, mert ha leesik, eltörik.-* Azzal feláll, és körül néz az aulában. Az egyik sarokban meglát egy seprűt, meg egy lapátot, és elindul felé.*- És most, ha megbocsátotok, én feltakarítanék.-* mondja, miután odaért, és elegánsan megragadja a seprű nyelét, majd egy halomba kezdi söpörni az üvegszilánkokat.*
*Cintia eddig szótlanul nézte az eseményeket, most azonban megmozdul. Ő is felvesz egy seprűt.*- Nem hagyom, hogy egyedül játszd a jófiút!-* morogja oda neki, és ő is söpörni kezdi a szilánkokat.*
|
-Nem figyelek rád.De akkor is kapni fogsz egyszer tőlem.És ne karolj át.Mert akkor már nem 7 életed fog maradni hanem 6.-*Felsem pillantott hanem tovább meditált.*-És hiába erőlködsz most nem harcolok.Majd máskor de akkor nagyon fogsz kapni-*Mondta már majdnem dudólva.*-Ja és nem értelek meg.Esetleg 1%-ban.-
*Jandra abbahagyta a bariszámlálást.Felnézett és elképedt a látványtól.*-Hát én megőrülök.Tudtam hogy nem leszel a régi.Vagy nem heverted még ki teljesen az amnéziád.-*Hátradőlt de rögtön meggondolta magát és inkább felállt.*-Végig sétált a csatatéren és leült a földre Sora mellé.*-És most hogy nem harcoltok mit csináltok?Mindenestre én most elfoglalom magam.-*Elővette a poloska távirányítoját és körülnézett vele Ikuto szobájában.Már nem nagyon lepődött meg a látványtól.*
|
-Én nem értem a kardodhoz. A csuklódat fogtam meg, ha nem vetted volna észre...-* egyáltalán nem félt tőle. Egy macskának kilenc élete van, és ő eddig egyet használt fel, amikor leesett a tetőről. Úgyhogy még maradt nyolc. Aztán felállt, és Sorához sétált. Leült mellé.*- Hadd nézzem.-* fogta meg a csuklóját, és felemelte a kezét.*- Csúnyán beletenyereltél, de nem baj. Be fog gyógyulni.-* biztatja, aztán megfogja a szilánkot.*- Szorítsd össze a fogad, mert fájni fog...-* és azzal a lendülettel kirántja a szilánkot a másik kezéből. Nem várja meg, hogy az üvölteni kezdjen, áttekeri gézzel, aztán feláll. Körül néz, majd jobbat nem tudva Norie mellé sétál. Teljes hideg vérrel leül mellé, átkarolja, és a fülébe suttogja.*- Sumimasen. Datte... Meg kell értened. Elvégre... Te csupán azon felhúztad magad, hogy hozzád értem. Én meg amnéziás leszek, ha beverem a fejem. Ez van, el kell fogadni. Én is elfogadom a kihívásod, elvégre egy macskának kilenc élete van. Nekem ebből még megvan nyolc. És nem kell lehiggadnod. Azt teszel velem, amit akarsz, hagyni fogom egy feltétellel: a kardodat nem használhatod. Ha mégis, már nem hagyom magam, és a kaszával megyek ellened. Megértetted?-* fejezi be mondandóját, és elengedi a lányt. Kiengedi karmait, várva, hogy a másik kardjával támad rá. De reménykedik benne, hogy nem azzal fog, és nem kell ismét kárt tennie valakiben. És igen, tényleg betartja a szavát, ha a másik előbb leteszi a kardot.*
|
-Köszönöm.Sorának is segítenél??Neki a csuklójával van baja.-*Ránézett Ikutora majd Noriéra.*-Szerintem rosszul teted hogy elvágtál valamit a kardjával.Nagyon félte a kardot.-*Majd visszarakta a nyakláncot a nyakába.Lehajtotta a fejét majd elkezdte feldolgozni a történteket.*
*Norie-nak elállt a lélegzete.Egy ideig csak nézett maga elé.*-Jézusom.Ez elvágott valamit a kardommal.-*Ránézett Ikutora.A szemében a gyűlölet lángja égett.*-Kisfiam ejnye.-*Ezt még nyugotan mondta de egy varázscsapásra kiborult.*-ELŐSZÖR IS ÉN TUDOK BÁNI A KARDDAL!!!!!MÁSODSZOR HOGY MERTÉL HOZZÁNYULNI??NEM TUDOD HOGY EZÉRT SOKAN MIT KAPTAK!!!!!ÉS LEMONDHATSZ A DÍJRÓL!!!JA KAPTÁL TŐLEM EGY INGET.ÚGYANIS AZ ÉN KARDOM SZAGATTA SZÉT A MÁSIKAT!!!!ÉS LEHET HOGY MÁR HOLNAP MEGKAPOS A JUTALMADAT AMIT SOKAN MÁSOK MEGKAPTAK!!!AZÉRT NEM MOST MERT LE KELL KICSIT HIGADNOM!!!!!-*Hadarta el dühösen.Visszaült Cintia mellé és újra meditálni kezdett.*
|
-Csak azért...-* lehunyta a szemét. Eltette az üveget, és elkezdte bekötni Jandra sebét. Aztán közelebb hajolt hozzá, és a fülébe súgta.*- Még sose volt, hogy egy lány ne csak úgy mondjon nekem valamit. És én így reagáltam az első esetre, hogy tetszik nekem egy lány. Tudom, hogy őrültség, de ez van.-* majd ismét eltávolodott tőle, és folytatta a kötözést. Amikor Norie megjelent, épp végzett vele. *-Ne hadonássz, mert elvágsz valamit.-* szólt rá.*- Bár... ha már itt tartunk...-* elkapta a lány csuklóját, és a karddal elvágta a gézt.*- Arigatai.-* nézett rá hálásan. Fel se vette, amiket mondott. Elvégre nem az ő hibája, hogy a másiknak elgurult a gyógyszere...*
|
-Enyire vadnak lenni.És hogy még orvosi fertőtlenítőt tartasz magadnál ezt végkép nem értem.Tényleg fáj.*Mondta fura képpel mivel a fertőtlenítő elégé csípte a sebét.*-Úgylátszik nem értetek velem egyet hogy elvérezek.De nem baj.Hogy még mérgezett karom??Eszem megáll.Én megbocsátok.Csak tudod azt nem értem miért estél le az ágyról.-*Mondta tovább szónoklatát mivel ez a sokminden nem tudta még feldolgozni.Majd barikat kezdett el számolni a fejében hogy ne éreze a fájdalmat.*
-Ez nem igaz megőrültem.-*Pattant fel Norie.*-Már hárman vagyunk.Felvágom az ereim.Nem az túl régimódi.-*Odament Jandrához és lekiabálta a fejét.*-TE őrült hogy tudsz megbocsátani neki.Egy fejbevert mint az állat.Kettő majdnem megfújtott.Három felszántotta a hátad.Négy lehetne búzát vetni a hátadba.Öt majdnem elvéreztél.Hat......nem tom tovább.-*Abba hagyta mert látta Jandra nem figyel rá.*-Ja és kasztrálni foglak téged kisfiam.-*Hadonászott a kardjával Ikuto felé.*-Na én most nem tom mit csinálok.Megvan.Díjat készítek neked kisfiam.Te hoztál ki először a sodromból.Sőt őrült letem.-
|
-Hát ez történt volna? ... Nagyon sajnálom. De mondom, hogy nem emlékszem, csak arra, hogy bevertem a fejem. Aztán a folyosón voltam, kaptam tőled egy pofont, de aztán újra semmi. Legközelebb itt tértem magamhoz.-* tényleg az igazat mondta, nem emlékezett semmire. Őszinte csodálattal nézte a másikat, hogy még ezek után is hisz neki. Aztán sóhajtott, és így folytatta.*- Gyere, ülj le. Ezer szerencséd, hogy csak ennyi történt... Lehetett volna rosszabb is, mint például a mérgezett karmok. Ez nem fog begyógyulni egyhamar.-* sóhajtott, mivel nem tudta igazán, mihez kezdjen.*
-Tessék.-* nyújtott oda neki egy köteg gézt Cintia. *- Mindig magamnál hordom az ilyen esetekre... De nehogy azt hidd, hogy ilyen könnyen megúszod.-* nézett rá szúrós szemekkel, majd a kezébe nyomta a gézt, hátat fordított neki, és Norie mellé sétált.*
-Köszönöm. És nem is várom, hogy megbocsájts, csak annyit, hogy megérts. Ez nem az én hibám... Legalábbis nem teljesen, csak részben. Látszik, hogy neked még sosem volt amnéziád...-* elvette a ködszert, és ő is leült Jandra mellé.*- Ez most fájni fog.-* közölte vele előre, és a zsebéből egy üveget húzott elő.*- Mondtam, hogy vannak még furcsaságaim, hát ez az egyik.-* az üvegre nagy betűkkel ez volt írva: orvosi fetőtlenítő. Ismét csak sóhajtva neki állt lemosni a lány sebét.*
|
*Jandra felemelte a fejét.Egydarabig nem szólt.Majd lassan hozzá kezdett.*-Hát sajnálod.Gondolom.Na én msot szépen visszacsúszkálok a szobámba.Majd elvérzek.Szerintem ez jó program.Sora jössz te is??Mivel te is szépen vérzel.-*Ránézett Ikutora.Feltápászkodott és elmondta mi történt.*-Ha arra vagy kíváncsi mi történt hát elmondom.Először is lila elefántnak hittél.Majd mikor segíteni próbáltam teljes erőből fejbevágtál.Ja és utána azthitted kék cica vagyok és az öledbe kaptál és simogatni kezdtél.Épp felakartalak pofozni mikor Cintia berontott.Ő megijedt te meg valami ilye mondtál:Nagy sasmadár ne béntsál én csak egy kisegér vagyok.Kimentél a folyosóra na ott kaptál tőlem egy nagy pofont.Elterültél aztán meglested Cintia bugyiját.Majd Cintia fejbevert jó párszor a cipőjével.Ekkor elájultál újra.Na akkor jött Norie egy új ingel amit neked akart adni.Ő hasba rugott.Én utána leszatíroztalak.Ja meg pedofiloztalak is. Azt magadhoz tértél és megakartál ölni azokkal a fémkarmokkal.A lányok segíteni akartak nekem úhy hogy megölnek.De te engem pajzsnak használtál.Feltépted a szunyoghálot végig szántotál a hátamon a bizeráddal.Ja azt lejöttél ide.Követünk mert ők megakartak ölni téged.Ja aztán Sora csuklóján átment egy üvegszilánk.Majd később magadhoztértél.-*Mondta dühösen de megenyhültek a vonásai később.*-Örülök hogy magadhoztértél végre mielött megöltél volna minket.Megbocsátok-*Majd mosolygot és átölelte Ikutot.*-Na msot megyek elvérezni a nyakláncot hát köszike elviszem.Legalább emlékezni fogok rád.Na valaki ellenzi az elvérzésem???-*Remélte hogy ellenzik.*
-Hát én megőrülök.Megbocsát egy őrültnek.Mind a kettő őrült.A végén én is az leszek.Ja és ha elakarsz vérezni a te döntésed én most meditálok egy kicsit.-*Leült egy babszákra és lehunyta szemét.Nem érzékelte a környezetét.Magához akart térni.*
|
-Sajnálom... de nem emlékszem semmire. Ez az amnézia "lényege". De ha ez történt, akkor az csak annyit jelenthet, hogy 2 év esett ki nálam. Ugyanis 2 éve még vad, kóbor macska voltam. Azért történhetett mindez. De mondom, hogy nem emlékszem rá... -* nézett fel Sorára. Igazából nem tudta, mit kéne tennie. Nem tudta kezelni az ilyen helyzeteket, ezért inkább felkelt. A babzsákhoz sétált, amin a nyaklánc hevert, és felvette.*- Azt hiszem, ez a tiéd.-* nyújtotta oda Jandrának.*
|
*Sora lassan kijött a sodrából.* - Igen, tényleg?! Akkor ez mi?! - *ordította és megfordult. Hátán a ruhája csupa vér volt. Megperdült és ismét farkasszemet nézett Ikutoval.* - És Cintia?! Na és szerencsétlen Jandra?! - *üvöltötte és megragadta Jandra vállat. Kényszerítette a lányt, hogy mutassa meg a hátát Ikutonak.* - És erről mind-mind TE tehetsz! - *ordított rá a fiúra. Majd mikor Ikuto bocsánatot kért, a kislánynál végképp kiment a biztosíték. Lerogyott a földre, és kezébe temette arcát. Sírt. Körülöttük az aula romjai hevertek: Betört ablakok, szilánkok, víz és vér. A romok között pedig négy gyerek, közülük kettő sír és egy ki van borulva... Képzelhető, hogy néznek ki...*
|
-Te talán tudod, mi történt a múltamban? Azt se tudod, miért a macska a szellemem, és miért légidomár vagyok! Semmit nem tudsz rólam! Az igaz, hogy vigyázni kell velem, mert vannak még furcsaságaim, de nem vagyok se agybeteg, se idióta!-* üvöltött a másikra. Lassan felkelt a földről. Számított még támadásokra, de azokat már nem tudta volna kivédeni. Túlságosan szédelgett hozzá. Aztán mégis...*- Sumimasen.-* mondta végül. Magához idomított egy széket, és leült rá, persze fordítva. Fejét a támlájára hajtotta, és azon gondolkodott, vajon mit tehetett, ami olyan rossz volt...*
|
* A légfuvallat a lépcsőnek sodorta sorát. Sora, mint egy zsák, gurult le a lépcsőfordulóból. Könnyei végigfolytak arcán, ahogy feltápászkodott.* - Az történt, hogy te agybeteg idióta vagy, ennyi az egész - *fújta. Megint összerogyott.*
|
*Ikuto macska szerűen talpra érkezett. Kaszáját letéve ismét a karmait szedte elő. Egy hatalmas légfuvallatot küldött Sora felé. Közelebb ugrott hozzájuk.*- Nem győzhettek le! Nem tehetitek!-* rázta meg kék fürtjeit. Kék szemével mélyen Jandrára nézett. Aztán megpillantotta a nyakláncot, amit a másik a babzsákon hagyott. Emlékek hada rohamozta meg az agyát. A fejéhez kapott. Már kezdett emlékezni... De valahogy mégsem tűnt valóságosnak az egész, amikor...*
*Cintia hálásan bólintott Sora felé, aztán megrázta magát. Egy bérgyilkos-tanoncnak mindez meg se kottyan... Énekelni kezdett, mire Ikuto még jobban összezavarodott.* //
http://www.youtube.com/watch?v=38lmO606MZ8 //
*Már tényleg nem tudta, mit higgyen. Aztán eszébe jutott, amikor leesett az ágyról. Az után nem emlékezett semmire. Csak az álmára.*-Amikor egyszer még kicsi voltam, felmásztam a tetőre a húgom elől. De az a cserép, amin álltam, eltört, és én leestem a tetőről. Mindent elfelejtettem, még azt is, hogy ki voltam. Két hétig voltam kómában, és egy hónapig tartott, amíg vissza jöttek az emlékeim. Azóta mindig elő jön az amnéziám, ha beverem a fejem.-* nézett fel könnyes szemmel Jandrára.*- Valaki elmondaná nekem, mi történt velem?-
|
*Sora könnyes szemmel nézett Jandra hátára. Majd szeméből eltűnt a fájdalom és a vad gyűlölet lángolt fel benne.* - Ezt az az Ikuto nevű csinálta veled?! - *sziszegte, majd felpattant. Kinyújtotta a karját és egy hatalmas vízsugárral elsodorta Ikutot cintiáról.* - Jól vagy? - *kérdezte Cintiától, majd lerogyott. Életében nem csinált ilyen hatalmas vízsugarat.*
|
*Jandrát Norie támogata be az aulába.*-Hagyad Cintia.Ikuto te te te nem vagy normális.Mi nem akartunk veled csinálni semmit.És egy iskolában vagy amúgy.Ha hazamész újra visszajössz a húgod miatt.-*Modta Jandrakönnybe lábadó szemmel.Már nehezen viselte el a fájdalmat.Leült egy babzsákra.Levette a nyakláncot a nyakáról.*-Tes-sék vis-szaad-om úgy-se lesz-el nor-máli-s soh-a tö-bbé.-Mondta hüppögve.Odamászott sorához. Sorához.A nyakláncot a babzsákon hagyta.*-Csunya seb Sora.Ne agódj.Nekem a hátamat szántoták fel.
-Te strici látos mit műveltél vele??Mindent elmesélt idefelé.Hát te aztán akkora balfácán vagy hallod.Ha magadhoz térsz akkor még talán a közelébe engedünk de ha nem megölünk.-*Most már elege volt megakarta ő is ölni a fiút.*-De majd a mennyországban normális lesz.Ha oda jut.-*Még nem ment neki Itokunak mert Jandra nem engedte*
|
//am. most nézem csak, hogy Ikuto lágidomár ^^" xD//
*Ikuto lendített egyet kaszáján, és kitápte Cintia kezéből a két tőrt. Aztán sarokba szorította a lányt.*- És most szépen elárulod nekem, hogyan jutok haza, különben tényleg véged!-* fenyegette meg.*
-Hiszen te itthon vagy! Te ITT laksz!-* próbált mocorogni, de a kasza éle túlságosan nyomta. Inkább várta, hogy megérkezzenek a többiek.*
|
*Sora a lépcsőn leszaladt az aulába. Úgy érezte, mintha rózsaszínű lenne a világ. Egészen addig, míg meg nem látta a harcolókat. Hirtelen megtorpant. A rózsaszínű buborék körülötte mintha kipukkant volna. Rekedt sikoltás szakadt föl torkából. Hátrálni kezdett, de egyszer csak megbotlott. Hátraesett. Tenyerével tompította az esést. Érezte, ahogy bal tenyerébe egy kisujj hosszúságú szilánk fúródik.* - Au! - *szakadt ki belőle és jobb karjával megragadta baj csuklóját, majd felemelte. A szilánk nagyon mélyre ment. Forró vére patakokban csordogált le a karján. Fájdalmas arccal nézett fel a harcolókra. Szemeiben könnycseppek táncoltak.*
|
*Ikuto, betörve az aula egyik ablakát érkezett az aulába, nyomában a dühöngő Cintivel. Komoly összecsapás készülődött, a fémek csattogtak, és szikrák röpködtek mindenfelé.*- Mi bajotok van velem? Egyáltalán hova hoztatok?-* bombázta ismét kérdésekkel a másikat, nem nagy sikerrel, ugyanis Cintinek teljesen elborult az agya.*
-Megdöglesz, te szemét! Még megfizetsz azért, amit Jandrával tettél!-* üvöltötte a másikra, és valahonnét vizet szerezve Ikutot a falhoz szorította. Szerencsétlen immár harmadszor ájult el egy nap alatt... De ez most teljesen más volt!*
*Mikor kinyílt a szeme, teljesen más volt. A vizet, amit a másik köré vont, egyszerűen szétszórta a teremben.*- Nem tudsz legyőzni! Te is vizet idomítasz, meg én is. És én nem hagyom, magam! Áruld már el, hová hoztatok, és akkor eltűnök! Nem kell, hogy tovább fájjon miattam a fejed, ha hagysz elmenni!-* tért ki ismét Cinti támadása elől.*
|
*Mancs elmosolyodott, ahogy lassan sétáltak visszafelé, és Anim megfota a kezét. Szerelmesen rá-rámosolygott a lányra.*
 |
[174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
