|
Témaindító hozzászólás
|
2010.06.17. 17:37 - |
alula :3 |
[174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
*A kis róka felpattant Botan kezébe.*-Te ki vagy?-*Kérdezte a rókácska majd kiugrott a fiú kezéből. Pördűlt egyet és egy kék hajú lány jelent meg a fiú elött. Shiomi meghajolt majd felegyenesedett.* -Az én nevem Shiomi.-*Mutatkozott be a lány.*
|
*Botan sétált erre.Meglátta a rólát és odament hozzá.Nem szólt semmit csak nézte a picike állatot*
|
*Egy kicsi Saki Róka ugrándozott az aulában, társaságot várva/keresve.*-Hahó valakiii!-*Szólalt meg egy magas és vékonyka hang.*
|
//folyt. köv. udvar : D// |
Eeva elfogadta a kéz nyújtást.- Én benne vagyok!- mondta, és mélyen bele nézet Ciel szemébe. Fejét elevette, és édesen mosolygott.- Menjünk akkor.
 |
*Elmosolyodott.*-Mit szólnál, ha az udvarra mennénk?-*Kérdezte a tőle telhető legkedvesebben. Még kezet is nyújtott a lánynak, hogy kíséri, ha úgy tetszik. Nem volt szokása udvariaskodni, de úgy döntött, hogy inkább nem foglalkozik evvel. Látta, hogy ez a nap sokat fog még kihozni belőle.*
|
*Eeva egy kicsit hátra ment, majd halkan, de édesen elkezdett kuncogni.- Benne vagyok! Szeretek sétálni...de ezt te tudod...- mondta, és elcsuklott a hangja. Megrázta a fejét, próbálta ezt a gondolatott kiverni a fejéből. -Nos, én készen álok!- mondta és viccből csinált egy pukedlit.
|
*Vonzalom. Pont olyan, mint a gravitáció. Márpedig a gravitáció nem kegyelmez senkinek. Ciel szeme a naplóra tévedt, majd onnan vissza a lány bájos arcára. Elgondolkodott azon amit mondtak neki. Általában nem sokat ismerkedett, de úgy érezte, hogy ez egyszer adhatna egy esélyt az életnek. Túl sok titok van ami összenyomja belülről. Nem gubbaszthat a végtelenségig a saját kis világában - ezt kénytelen volt beismerni magának.*-Ez rendben van. Talán... Elmehetnénk valahova sétálni. Beszélgethetnénk. Van kedved?-
|
*Eeva gyengéden elmosolyodott, és vett egy mély lélegzetett.- Akkor lehetne az, hogy újra kezdjük? Szeretnélek megismerni jobban.- mondta, és szemei csillogtak a boldogságtól, hogy végre talán lehet egy barátja. Lengedte a nbaplót és egy kicsit közelebb ment a sráchoz. Valami vonzta hozzá mint a mágnes...tudta, ez egy jó barátság kezdete lehet...
|
*Ciel végigfutatta szemét a zavart lányon. Muszáj, volt megmosolyognia a dolgot.*-Rendben. Többször nem teszem meg...-*Ígérte bár maga sem volt biztos ebben. A másik Ő imádott lopkodni. Igazából "Ő" mindent imádott ami rossz. Megrázta a fejét. Próbálta kiverni agyából a hasztalan gondolatok tömgelegét.*-Nos.. Nyugodtan. Úgy értem kérhetsz.-*Próbált nem össze-vissza hadarni.*-Mi volna az?-
|
Elbambult a fiú ügyességén egy kicsit később kapott észbe, de a kérdésen egy kicsit elpirult. A naplót a combjaihoz szorította.:- Nem is tudom...az egyik kérésem az, hogy ilyet többet ne tegyél...talán esetleg...kérhetnék egy aprócska szívességet.- kérdezte,és két ujját közel tette egymáshoz, de mégsem értek össze. Nála ez jelentette a kicsit( mint mindenkinél -.-" xD). Sz eme csillogott a megkönnyebüléstől, és kecses mozdulattal a naplót feldobta majdelkapta, és mellkasához szorította. Úgy viselkedett azzal a jelentéktelen tárgyal mint egy baráttal, vagy egy kis kutyával xD.
|
*Ciel megforgatta ujjai közt a naplót - oly' könnyedén, mintha levegőt venne. Egyetlen szeme sarkából még rá is pillantott. Halkan felsóhajtott és a kezében csúsztatta a díszes kötésű tárgyat.*- Tessék. És bocsánat amiért elvettem... Ő valahogy mindig mindent megtesz amire kedve szottyan. De az hosszú történet... Még valami kérés? Esetleg engesztelés gyanánt, amiért ellop... izé kölcsönövettem a naplód? - * Ezt is olyan természetesen mondta, mintha csak az időjárásról társalogna. Furcsa fiú volt.*
|
*Eeva eldöbbent a kérdésen, de tudta, hogy ez az igazság:- Lehet!- vetette oda hetykén és az ajkába harapott.- Az én nevem Eeva...de ezt tudod...- mondta és elcsukklott a hangja. A könyv után kapott ami a fiú kezében volt.- De szeretnék a tárgyra térni....megkaphatnám?-kérdezte, és felvonta az egyik szemöldökét.
|
*A fiú kissé megdöbbente tapasztalta, hogy a lány nem kapott dühröhamot. Kedvelte a kevésbé hirtelenkedő alakokat.*- Érdekes életed van... Nem vagy te kicsit magányos kedves, Eava? -*Mosolyodott el kissé szkeptikusan.*- Máskülönben örvendek. Az én nevem Ciel. -*Mutatkozott be, amint keze a napló után tévedt. Kimérten felemelte a könyvecskét.*
|
Eeva megtorpant, amikor meglátta a fényt, és teljesen elvörösödött,amikor a macskából egy magas fekete fiú lett. Elszégyelte magát, hiszen bízott benne, hogy legalább egy lány olvassnaplját.- Öm...Szia! A naplóm....vissza kaphatnám?-kérdezte lesütött fejjel, és a füle lángolt. Szeme csillogott a szégyentől, és lassan leis húnyta, majd a kezét nyújtani kezte, hogy vissza kaphassa hűn áhított naplóját. Felemeli a féjét, és mélyen belenéz a fiú szemébe, de kezét nem engedi le, sőt (ha ez lehetséges) még jobban mútatja, hogy szándéka tiszta, csak a napló izgatja...Legalábbis egyenlőre xD.
|
*Mielőtt Eava utolérhette volna, belvetette magát a kacifántos betűk rengetegébe. Érdekes olvasmány. Aztán betoppant a szőke lányka s amint meglátta őt szinte azonnal lehuppant a földre. Apró mancsai zökkenőmentesen érkeztek a talajra. Egy kissebb villanás következtében pedig állatból hirtelen emberré változott. Kékes hajú, gótikus ruhába bújtatott fiú. Szemkötő nélküi szeme zafírként csillogott - akárcsak az előbbi macsak-alakjában.*-Heló...-*Szólalt meg kicsit mély, titokzatos hangján a lehető legnyugodtabban.*
|
Eeva , ahogy megpillantotta az aulát szíve majdnem megállt, de erősebben vert mint valaha, amikor megpillantotta a fehér foltott, ahogy felcsapja a naplóját. Lepergett a szeme előtt az élet, de nem tétovázott oda rohant és közben rá kiáltott a macskára:- HÉ!
|
*A macska megjelent - szájában cipelve Eava naplóját. Odaügetett a fel mellett álló szoborhoz és nagy ügyeskedve felkapaszkodott rá. Aztán mancsaival - enyhén bénázva - felcsapta a kis könyvecskét.*
|
[174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
